Már régóta vártunk egy igazi G3 koncertre, mert amit 2004-ben hallhattunk (PeCsa), az a nagy többség szerint csak "G két és fél" volt, Fripp mester ugyanis túlművészkedte műsorát és nem is aratott nagy sikert. Ezúttal valóban azt az élvezetes G3-at kaptuk, amit még a 90-es évek közepén szervezett meg először Satriani.
A Satch -Vai párost kiegészítő "vendégzenész" ezúttal Steve Morse volt és ő is nyitotta meg a bulit, pontosan a meghirdetett időben. Őt egyébként a Dixie Dregs-ből vagy a Kansas-ből ismerhetik sokan, de többek között a legendás Deep Purple-t is erősíti már vagy 12 éve. Az első szám jó bólogatós ritmusra épült, lágy dallamokkal és természetesen tele ízes szólókkal, megspékelve egy rendhagyó basszus-szólóval is amit a régi zenésztárs, Dave LaRue adott elő, időnként mintha szólógitáron játszana. Ezután egy szép lírai dal következett, a közönség számos hölgy tagjának szívét is megdobogtatva, akik a végén kellőképpen hangot is adtak tetszésüknek. És csak jöttek sorban a különféle műfajokra épülő hangulatos számok, jazz-es, country-s, funky-s motívumokkal, rock-os tekerésekkel. Morse technikás, ízes játékával, tremolókar nélkül is csodás vibrátókkal, gyönyörű szólókkal varázsolta el a hangszer szerelmeseit és mindezt még egy szóló-basszus gitárpárbajjal is megfejeték. A Jon Lord emlékére előadott "Baroque 'n Dreams" című nótával igazi akusztikus csemegében volt részünk, a címhez illően gyönyörű barokk dallamokkal és futamokkal, egyszerűen szép volt. A következő két dallal visszaeveztek a klasszikus rock vizeire, mialatt egy hosszabb basszusszólóra is sor került, majd egy pörgős jazz-es Dixie Dregs nótával fejezték be az első felvonást.
A kb. negyedórás átszerelés után az extrém gitárjátékáról és érdekes effektjeiről híres Steve Vai foglalta el az elsötétített színpadot a közönség zajos fogadtatásától kísérve. Ő egyébként nem csak a szélsőséges hangszerkezeléssel, hanem látványos, már-már ripacskodó mozgásával, gitárpörgetéssel és egyéb show-elemekkel is magára vonta a rajongók figyelmét. A bevezető szólót követő első dallal máris meg lettünk mozgatva és egy kis tapsoltatás után jött a második szám, ami viszonylag szelíd, élvezetes szólókra épült. Az ezt követő lágy dallamokkal (Tender Surrender ) ő is a hölgyvendégeket célozta meg (habár a végére bevadult picit). Ezután gyors gitárcsere a kék LED-ekkel kirakott tükrös Ibanezre (Bad Horsie) és ismét egy gyorsabb rész következett (Building the Church), elővéve a keményebb stílust. Itt aztán volt minden a kétkezes tapping-től a lebegtetőkar ütögetéséig, hosszú nyújtásokkal és sebes futamokkal egészítve ki a dallamos alaptémát. Visszatérve a lágyabb melódiákhoz ismét egy érzelmes dal következett megint a szebbik nem hangulatát is fokozva (Whispering a Prayer). Talán ez Vai legszebb száma, könnyen megjegyezhető, kellemes dallamát biztos sokan dúdolták a buli után is. Majd egy gyorsabb, ám ugyancsak dallamos szám, a " The Crying Machine " már jobban megmozgatta a szelíd (hang)hullámokon lebegő közönséget, hogy az utolsó tétel újra elringasson bennünket, szép hangsoraival fohászkodva Istenhez, amibe azért némi húrtépés és tremolókar rángatás is belefért.
Újabb átszerelés után ugyancsak tapsvihar közepette lépett színpadra a G3 atyja, aki 25 éves szólópályával a háta mögött méltán a legismertebb gitárosok közé sorolható, vagyis Satch.
Műsorával abszolút biztosra ment, ugyanis a '80-as években szerzett dalok (azon belül is a legismertebb/legjobb album, a Surfing...) adták műsorának gerincét. A nyitódal címéhez igazodva csak kék fényekkel világították be a színpadot, ami egyébként nem volt túlcicomázva felesleges látványelemekkel, mert ezen a bulin csak a mindent elárasztó zene volt fontos. A kellemes bevezető után rendesen begyorsult az ütem az "Ice 9" révén, minket is jól megmozgatva és ezután sem volt megállás, mert a "Satch Boogie" Következett. Majd egy "ringatós" szám jött az utolsó albumról, melynek ugyancsak örömmel hallgattuk szép szólóit és dallamát. De nem sokáig pihentettük lábainkat, mert egy rövidke billentyűs-szóló után a „Crystal Planet” hangjai rezegtették meg dobhártyáinkat, hogy Joe hihetetlenül gyors ujjainak játékával kösse le figyelmünket és a tőle megszokott "gitárorgia" egy másik viszonylag friss nótával folytatódott (God Is Crying).
Ő sem akarván kimaradni a sorból, legérzelmesebb szerelmes dalát vette elő a lányok nagy-nagy örömére, bár szerintem ezeket a gyönyörű, fülbemászó dallamokat mindenki szívesen hallgatta és dúdolta.
Végül - a közönséget felrázandó- jött a csúcspont, a máig legnagyobb sikerszám, azaz a "Surfing with the Alien" a remek ritmusával, a fantasztikusan jó szólókkal és dallamával, hogy végképp az egekbe repítsen bennünket.
Ám a buli folytatódott a G3 mintegy védjegyével, az elmaradhatatlan jam session-nel, amikor is a három főszereplő együtt tisztelegve az elődöknek, egy-egy klasszikus dalt feldolgozva, gitárszólókkal és párbajokkal felturbózva, közösen ad elő. Először a Kinks legnagyobb slágerével kápráztattak el minket, majd rövid felkonf után a legendás Cream sikerdalának akkordjaiba csaptak bele, egyre fokozva az egyébként is jó hangulatot (White Room). Befejezésül -mintegy megkoronázva az estét- egy olyan számmal rukkoltak elő, amit közel tíz éve még a legendás Malmsteen-nel tűztek műsorra, így nem is gondoltam, hogy mi is részesülünk ebben az örömben. Ez volt a "Rockin' in the free world" (Neil Young), mely közel negyedórásra nyúlt a véget nem érő szólókkal és az örömzenébe egy kis spontánnak tűnő játék is belefért, mikor felváltva és együtt elénk guggolva "nyúzták" hangszereiket, ugyancsak felvidítva a lelkes közönséget. Gyorsan elszaladt ez a 3 és fél óra, annyira tartalmas és élvezetes volt a koncert, hogy szinte nem éreztük az idő múlását, pedig már majdnem éjfélre járt.
Gondolom, ez az este a hazai gitárosoknak kötelező, de legalábbis ajánlott volt, mindamellett a magamfajta „passzív” zenekedvelőknek is csodálatos és felejthetetlen élményt nyújtott. Nekem legalábbis ez volt az év bulija.
Leda
Az eljátszott dalok:
Morse:
Name Dropping
Highland Wedding
On the Pipe
Vista Grande
John Deere Letter
Baroque 'n Dreams
Rising Power
StressFest
Cruise Control
Vai:
The Audience Is Listening
The Animal
Tender Surrender
Building the Church
Whispering a Prayer
The Crying Machine
For the Love of God
Satch:
Flying in a Blue Dream
Ice 9
Satch Boogie
Dream Song
Crystal Planet
God Is Crying
Always with Me, Always with You
Surfing with the Alien
Jam:
You Really Got Me (The Kinks)
White Room (Cream)
Rockin' in the free world (Neil Young)
