Orgonák csatája - Budapest P.L. aréna - 2011-04-09
Még kiskölyökként kedveltem meg a Hammond-orgona hangját, az Omega dalait és egy-egy rajzfilm zenéjét (Mézga, Frakk) hallva, bár akkor még nem igazán érdekelt sem a zene, sem pedig a hangszerek, egyszerűen csak jó volt hallgatni. Később Jon Lord (Deep Purple) által szerettem meg igazán a hangzását. Igazi orgonát azonban nagyon ritkán és csak rövid ideig volt alkalmam hallani (néhány esküvőn) és bár a hangja nagyon megfogott, mégsem voltam ez idáig orgonakoncerten.
Így fokozott érdeklődéssel vártam a kezdést, ami Xavér jóvoltából rögtön egy kellemes meglepetés volt, ő ugyanis már előbb elkezdte a nagyérdemű szórakoztatását egy-két Bach szerzeménnyel, az időben érkezettek örömére.
(Fotó: Szokolay László)
Miután mindenki helyet foglalt, Rhoda -Xavér és hatalmas tapsvihar által kísért- bevonulásával kezdődhetett a hangverseny. A két zenészhez csatlakoztak a Talamba ütős zenekar tagjai, akik vibrafonok, xilofonok, dobok és más ütőhangszerek megszólaltatásával tették teljessé a zenei élményt, alkalmanként a szólista szerepét is "átvállalva".
A koncert a főcímhez illően "csaták" egymásutánjára épült, ugyanis a művészek egymást váltva illetve kiegészítve adták elő a jól kiválasztott, különböző zenei stílusokhoz tartozó szerzeményeket, számos improvizációval és szólóval gazdagítva, a 73 éves művésznő előzetes nyilatkozatainak megfelelően.
(Fotó: Szokolay László)
Különösen tetszett a Rhodával "párbajozó" Sarah Morrow pozan játéka és csodás szólói, melyeket a figyelmes közönség tapssal jutalmazott. De nem ő volt az egyetlen fúvós a színpadon, ugyanis Varnus mester meghívására az Ewald Kvintett is helyet kapott a Hammond közelében és a Liszt-díjhoz méltó játékkal emelték az estébe nyúlt délutáni koncert hangulatát.
Xavér szimpatikus konferálással, a laikus hallgatók számára is érdekes és tanulságos anekdotákkal színesítette az amúgy is élvezetes műsort, hangsúlyozva a zenei műfajok békés egymás mellett élését.
Ezutóbbit alátámasztva elég változatos volt a repertoár, ami Beethoven Holdfény szonátájától kezdve Vangelis 1492-éig -Rhoda fantasztikus jazz témáival tarkítva- tartalmazta Bach d-moll toccata és fúgáját, a Hulló falevél c. romantikus szerzeményt (Yves Montand tette híressé), a Star Wars zenéjét valamint az Operaház fantomját, amibe a művésznő kitűnő érzékkel az Aquariust is belefűzte a Hair-ből.
(Fotó: Szokolay László)
Sajnos némi felhő is megjelent az előadás gyönyörű egén, ugyanis eleinte orgonaművészünk hangszerének mélyebb tónusai torzultak kissé (pedig a Rodgers Trillium a világ legnagyobb hordozható koncertorgonája, Xavér számára készült), majd a Hammond rakoncátlankodott többször is, amit a rutinos zenésztársak folyamatos szólókkal és fantasztikus improvizációkkal tudtak feledtetni velünk. Itt említeném meg Rhoda másik zenésztársát, Lucien Daubat dobost aki ugyancsak frenetikus szólókkal ajándékozott meg minket. Egyik alkalommal Xavér átkísérte bálványát a nagyorgonához és Rhoda (kis segítséggel) ott is becsületesen helytállt. Bár sajnáltuk a művésznőt (nem ezt érdemelte), ezek a pillanatok is fokozták az élő zene varázsát.
(Fotó: STOP/Szokolay László)
Miután végleg rendberakták a -talán csak elhanyagolt- Xavér által 200 évesre "öregített" (páran el is hitték) hangszert, zavartalanul folytatódott az előadás, melynek során felcsendültek a "Tavaszi szél" kezdetű (már-már világhírű) népdalunk hangjai is, a már említett Hulló falevéllel összefűzött jazz-es átiratban, kiváltva a nagyérdemű tetszését, amit Xavér ki is használt a kb. 14ezer ember megénekeltetésére.
Némelyeknek túl sok volt a 4 órás műsor és már a ráadás előtt megindultak kifelé, ám amint meghallották a sokak által várt Boleró dallamát, nem voltak képesek elhagyni a helyszínt.
A zenészek mellett a szervezőknek is hálásak vagyunk ezért a "ráadás" koncertért, mert így nem csak az első előadásból kiszorult jegyvásárlók részesülhettek ebben a csodálatos és feledhetetlen zenei utazásban.
Leda
