Ozzy Osbourne - Budapest - 2010-10-03

Ozzy koncert, avagy itt volt a "Metál ősatyja" és jól megtáncoltatott minket ;-)

1989-ben már csak Ozzy nélkül láthattuk a Black Sabbath koncertjét, mert a sok "anyag" miatt addigra már Tony Martin volt a frontember. Majd az utóbbi tíz éven belül két Budapesti bulija is elmaradt, így egyre fogyott a remény, hogy színpadon láthatjuk a rockzene egyik hősét.
Mígnem jött a hír az új -egyébként színvonalas és mai hangzású- SCREAM c. lemez-turné híre budapesti állomással. Talán ezt is Sharon-nak köszönhetjük, aki nem csak feleség, hanem kitűnő menedzser is -neki sikerült összerakni annak idején a szétcsúszott embert-.
Mivel az öreg köztudottan támogatja a fiatal zenekarokat (pl. Ozzfest), nem volt meglepő, hogy a bemelegítést egy néhány éves magyar csapatra, jelesül a "Room Of The Mad Robots"-ra bízta. Ámbár a választást segíthette a "Hungarian Live Award 2009" cím is ;-). Az "Őrült robotok" egyébként Panterás és Tool-os hatású modern metálzenét (Stoner metal) nyomnak, nekem tetszett.



Azért ők is jól tudták, hogy a sokezer ember miért jött és némi (le)pakolás-finomhangolás után kezdődhetett a főműsor:
Megjelent a nagy Ő és némi lelkesítés után a "Bark at the Moon"-nal robbantottak, bődületes melldöngető hagzással előadva, ami az egész koncertet jellemezte. A végig lelkes és nagyon is aktív közönség is harsogta a refrént, amiért az öreg többször is kinyilvánította tetszését.
A második dal az új album címadója, a "Let Me Hear You Scream" szintén sütött, mert énekesünk örömére nagyjából már ezt is ismertük és énekeltük.


Fotó: Pályi Zsófia

A világításon kívül mellőzték a látványelemeket (még kivetítő sem volt), helyettük a buli során többször is habfürdővel kínált meg minket az öreg harcos (legalábbis a színpad közelében), de időnként saját magát és a biztonságiakat sem kímélte (a technikusoknak kis takarító munkát adva), egyszer még az ázott mikrofonját is cserélni kellett :-)
Közben vegyesen sorjáztak a Paranoid c. Sabbath lemez klasszikusai és a szólóalbumokról válogatott dalok, a rajongók nagy boldogságára, egyre fokozva a hangulatot (best of program).

Ilyenek voltunk:


Fotó: Kocsis Zoltán

Ozzy talán sosem volt egy színpadi akrobata, így végig öregesen sétált, totyogott, időnként a mikrofon állványra támaszkodva ugrált és nagyívű tapsolási technikája is korához illő volt, de mi ilyennek szeretjük. A hangja sem zeneileg professzionális (távol álljon tőle), hanem a világon egyedülálló és egyszerűen utánozhatatlan!
A főnök új zenésztársa Gus G. (saját banda: Firewind) jól megtanulta a leckét és tökéletesen hozta a régi dalok hangulatát, majd a "Shot In The Dark"-ban kapott lehetőséget a villantásra és nagyszerű szólóval ajándékozta meg a gitár kedvelőit.


Fotó: Pályi Zsófia

Rögtön ezután jött az instrumentális "Rat Salad", amiben a szintén friss tag, Tommy Clufetos (régebben Ted Nugent, majd Alice Cooper társa) fergeteges dobszólóval kápráztatta el a nagyérdeműt.
Ozzy a pihenés után újult erővel "rohant" be a színpadra és hamarosan megszólalt a dob a várva várt "Iron Man"-t nyitó súlyos ütemben. Az őrület fokozódott, ennek a számnak a gitár riff-jét nem csak a fanatikus rajongók ismerhetik.
Természetesen a műsor közben nem csak mi, de az ülőhelyesek is sokszor meg lettek dolgoztatva: tapsolás, óó-zás, ugrálás és az "I Don't Want to Change the World"-öt is lelkesen énekelte az egész aréna. Ennek a jellegzetes dalnak ellentmond Ozzy bácsi életműve, mert ő már közel negyven éve (akarva-akaratlanul) megváltoztatta a -zenei- világot, letéve a kemény fémzene alapjait.
Az ezt követő "Crazy Train"-re szintén mindenki beindult és harsogta a refrént. Az ezutáni hatásszünet addig tartott, míg a mester meg nem elégedett a közönség "want more song" sokszori ismétlésének hangerejével.


Fotó: Pályi Zsófia, Kocsis Zoltán

A tervezett ráadásban előbb a "Mama, I'm Coming Home" c. líra, végül az est csúcspontját jelentő Sabbath himnusz, a "Paranoid" következett. Ekkor már az ülőhelyekre "kárhoztatott" közönség is állva-ugrálva tombolt.
A levezető "I Love You All" már felvételről hangzott el tudatosítva a koncert végét.
Felpörögve és fantasztikus hangulatban, egy felejthetetlen élménnyel gazdagodva ballagtunk ki a csarnokból, mindenfelől a rajongók elégedettségét hallva.
Én ugyan még szívesen meghallgattam volna a "War pigs" c. sajnos ma is aktuális (háborúellenes) számot, de a majd másfél órás előadással mindnyájan elégedettek lehetünk.
Ez -már Rock hősének korát is figyelembevéve- egy kötelező és kihagyhatatlan buli volt, mert nem sok esélyt adok egy következő magyarországi fellépésnek (bár ne lenne igazam).


Fotó: Huszti István

Az elhangzott dalok:

Bark At The Moon
Let Me Hear You Scream
Mr. Crowley
I Don't Know
Fairies Wear Boots (Black Sabbath)
Suicide Solution
Road to Nowhere
Shot In The Dark
Rat Salad (Black Sabbath)
Iron Man (Black Sabbath)
Killer of Giants
I Don't Want to Change the World
Crazy Train
Ráadás:
Mama, I'm Coming Home
Paranoid (Black Sabbath)