Santana - Budapest - 2008-06-27

A hosszas parkolókeresés, valamint az ezutáni séta miatt az előzenekar utolsó két dalát csíptük el, így csak a "főműsor"-ról van módom beszámolni (A VIP parkoló feleslegesen nagy és kihasználatlan volt). Bár az 1989-es BS beli koncertről csak halvány emlékeim vannak, a hangzás, az igényesen válogatott zenészek szólói, az érzelemgazdag előadás által keltett hangulat akkor is igen mély hatással volt ránk.

Viszonylag gyakorlott koncertlátogatóként örömmel tapasztaltam, hogy a meghirdetett időpont előtt "csaptak a húrok közé" a rajongókat tisztelő zenészek. Mivel a mexikói származású gitárművész sokadszor lépett fel Budapesten, szerintem a közönséget nem ér(het)te meglepetésként a profeszionális hangminőség, valamint a változatos tartalmú (mai igényeknek megfelelő) kivetítés. A műfajnak megfelelő színpadi világításon túl nem voltak felesleges látványelemek (sem pirotechnika, sem pedig laser-show), amik esetleg elterelték volna a figyelmet.

Bevezetésként a "Jingo Lo Ba" hangzott el ami meg is alapozta a hangulatot, majd az afrikai érzés után élvezetesen váltakoztak a különböző hatások (latin, blues, némi hard rock) igazán színessé téve a repertoárt. A dalok gyakran szinte folyamként hömpölyögve egymásból indultak, felesleges konferáló szöveg nélkül váltották egymást a régi és újabb -jó értelemben vett- slágerek. Ezalól -a BÉKE és a SZERETET hirdetése mellett- talán csak a "Black Magic Woman" volt kivétel, Szabó Gábor (társszerző) tiszteletére.

Talán némi (kellemes) meglepetést a "Sunshine of Your Love" (Eric Clapton), valamint a "Starway to Heaven" (Led Zeppelin) dallamának felcsendülése okozhatott a "nagyérdemű" részére, ezúton is fejet hajtva a zenészkolegák előtt. A zenekar összeállítása ezúttal sem okozott csalódást, a megerősített (három tagú) ritmusszekciótól a fúvósokon át a billentyúsig mindenki keményen kivette a részét a "munkából". A mestertől megszokott módon a jól összecsiszolt csapat minden tagja megkapta a lehetőséget az improvizálásra, tapsvihart, ovációt, füttykoncertet váltva ki az igen nagy számú közönségből. Talán a három ütőhangszeres különprodukciója aratta a legnagyobb sikert, megérdemelten. Az "Európa" kivételével minden belefért ebbe a felejthetetlen két órába. Ezt a kis csalódást azonban maradéktalanul kárpótolta a ráadásban elhangzott "Into the Night", melynek előadására -be kell vallani- nem sok esélyt adtam Chad Kroeger (Nickelback) nélkül. Szerencsére tévedtem, újabb okot találva az előítéletek levetkőzésére!

Ezúton ragadom meg az alkalmat a két énekes dicsőítésére, akik mindvégig magas fokon járultak a koncert kitűnő színvonalához és hangulatához, így az egyébként lelkes közönség megtáncoltatásához. Santana ezúton ismét bebizonyította, hogy az általa képviselt zeneirányzat egyszerre ad alkalmat az önfeledt szórakozásra és a művelődésre, szinte ékszerként ötvözi egy művészi galéria és egy éjszakai szórakozóhely hatását. Ismét egy fantasztikus és felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak, ráadásul a szponzornak köszönhetően (KÖSZÖNJÜK!) senkit sem akadályozhattak az anyagiak!

Leda